NAGYKÖVETI REZIDENCIÁK
Államaik háza

A nagykövetek rezidenciái általában nem lakóik, hanem azok munkaadóinak "hivatalos ízlését" tükrözik. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az elsődleges cél, hogy a lakás megfeleljen a protokoll-kívánalmaknak, vagy ahogy a brit nagykövet fogalmazott, étteremmel kombinált szállodaként is funkcionáljon.

"Olyanok vagyunk, mint a vándorcigányok: a szívünkhöz nőtt holmikkal járunk országról országra. Mi például kedvenc bútorainkat, szőnyegeinket, illetve a különböző szolgálati helyeken gyűjtött szobrocskákat hurcoljuk magunkkal" - mutat körbe budapesti lakásukon az indiai nagykövet felesége, Rinku Singh asszony. Az egyiptomi nagykövetné, Sahira Haggag éppen ellenkezőleg gondolja: "A mi országunk lakói nem nagyon ragaszkodnak tárgyakhoz, fontosabbak számunkra a kapcsolatok. Mindig utazunk, és megtanultuk, hogy rengeteg dolog csak ideiglenes." A követi rezidenciák berendezése mindenesetre ritkán tükrözi a benne lakó család ízlését: "Együtt kell élnem azokkal a bútorokkal is, amelyek nem tetszenek - vezet be a szalonba Pradap Pibulsonggram, a Thai Királyság követe -, legföljebb annyit tehetek, hogy új kárpittal húzatom át az ülőgarnitúrát."

A nagyköveti rezidenciák a legtöbbször a delegáló állam tulajdonát képezik, s természetesen nemcsak lakásként szolgálnak, hanem protokolláris funkciójuk is van. Ennek megfelelően általában két részből állnak: az alsó szint a vendégeké, a felső pedig a családé. Akad persze, akinek ennél is kisebb "magánterülete" van: a feleségét otthon hagyó thai követ például mindössze a hálószobáját tudhatja a diplomáciai kötelezettségek alól mentes szférának, ott található lilás kollázsa és rózsaszín kispárnája saját tulajdon. A japánoknál viszont a hálószoba teljes berendezése a családé: a mostani nagykövet, Nukaza Kazuo - hogy elkerülje a felesleges cipekedést - elődjétől, Kume Kunisadától vásárolta a bútorokat.

A rezidenciák méretét - a négyzetméterben kifejezett alapterület mellett - sokszor befogadóképességben is meghatározzák. A japán rezidencián a császár beiktatásának az évfordulóján - több turnusban - 250 vendég jelent meg, az egyiptomi követ lakásán egy-egy nemzeti ünnep alkalmából egyszerre 50 főt képes kényelmesen fogadni. A modern norvég épület teraszán 80 fős állófogadást rendeztek az atlétikai Európa-bajnokság résztvevői tiszteletére, a thaiföldieknél pedig 25 vendég tud egyszerre vacsorázni. "A nagy konyha a világ összes thai rezidenciájának fontos kelléke - közli a nagykövet -, a mi kulturális fegyverünk ugyanis az étel és az ital." A britek ételművészete ugyan kevésbé híres, konyhából azonban három is található a rezidencián: az alagsorban a nagyobb meleg- és a hidegkonyha, melyek akár - amint arra a királynő születésnapján rendezett mulatságon szükség is volt - több mint ezer főt is képesek ellátni, valamint a kisebb emeleti helyiség, melyben 60 fő etetéséhez szükséges étkészletet tárolnak. "Lakásom tulajdonképpen étteremmel kombinált szálloda" - mondja Nigel James Thorpe brit követ.

A protokolláris terek szinte kötelező jellegű dekorációs eleme a fénykép vagy festmény. Az indiai rezidencia előterében kiállított képeken maga a követ és felesége látható, hol Indira, hol Radzsiv Ghandi, hol Nelson Mandela társaságában. A thai követ - ruháin, a már említett kispárnán és mintegy tíz kilogrammnyi hazai ételen kívül - szinte nem is hozott mást magával, mint azokat a fényképeket, amelyek őt királya, Bhumibol Aduljadedzs társaságában ábrázolják. A norvég követ, Bjorn Frode Ostern magánlakrészét egy De Gaulle-lal való kézfogás emléke díszíti. Ez persze korántsem jelenti, hogy a vendégfogadásra berendezett szalonban ne jutott volna hely az uralkodó V. Harald és felesége, Sonja portréjának is, melyek farkasszemet néznek VII. Haakonnak - a függetlenségét a svéd-norvég unió után visszaszerző Norvégia első királyának, V. Harald nagyapjának - a szemközti kandallón elhelyezett mellszobrával (utóbbi viszont, Niels Aas szobrászművész alkotása, a nagykövet magántulajdona). A brit rezidencián nem fénykép, hanem egész alakos festmény ábrázolja a királynőt. A thai király és királyné képmása az erkélyajtó felett foglal helyet, Mubarak elnök portréja az egyiptomi nagykövet íróasztala fölött, a japán rezidenciában pedig a szalon legszebb darabján, egy versenyzongorán áll a császári pár képe.

"A rezidencia dekorálása a nagykövet feleségének feladata - véli Sahira Haggag. - Mi soha nem alkalmazunk lakberendezőket, inkább saját ízlésünkre és tapasztalatunkra támaszkodunk." Az alig néhány hete Magyarországra érkezett pár máris nekilátott az átalakításnak. Áthelyeztették a bútorokat, s azokat az állami tulajdonban lévő tárgyakat - szőnyegeket, kisasztalt -, amelyekkel elégedetlenek voltak, a vendégek szeme elől elrejtett zugokba száműzték. Az elődöktől megörökölt, barokkos stílusú, rózsaszín és sárga színekben pompázó francia ülőgarnitúra, valamint a diplomata pár személyes, keleties tárgyai egyfajta harcot vívnak egymással: a nyugatias bútor egyelőre dominál a rácsszerkezettel díszített nyolclábú, intarziás arab asztalka fölött, de végeredmény még nincs, mert további orientális darabok érkezése várható. A szőnyegek egyébként Iránból, a kancsók Egyiptomból, a tükrök Törökországból valók, európai eredetű viszont a porcelánkészlet, amelynek darabjain - más rezidenciákhoz hasonlóan - a sasos állami címer díszeleg.

Rinku Singh asszony is sokat ad a látványra: mivel úgy látta, nem illik arcához a férjezett nők által hagyományosan viselt piros pötty, nem is tesz magára ilyet. A lakberendezés terén azzal indított, hogy Indiából hozatott selyemmel húzatta át az ülőgarnitúrát, lecseréltette a függönyöket, s szerte a lakásban több Buddha-, valamint Genésa- (elefántisten-) szobrot is elhelyezett, melyből minden tisztes indiai otthonban legalább egynek kell lennie. Magyarok a kaspók, amelyekre Rinku Singh saját kezűleg festett indiai jeleket és alakokat. A család Afrikában egy egész szobára való malachit és fa, faragott és festett vízilovat gyűjtött össze, ráadásul - a világ minden tájáról - egy több száz darabos bagolykollekciót: a gyűjtemények darabjaira sok kis rejtett és asztali lámpa szórja fényeit. "A világítás adja meg egy otthon hangulatát" vélekedik az indiai diplomatafeleség. Mindazonáltal illik a környezetbe a vendégeknek teát töltő pincérfiú is, aki fehér zakójával mintha egy, a brit gyarmati időket idéző filmből lépett volna ki.

A thai követ lakásában csak egy-két - régi stílusban készült, valójában új - asztal és szekrényke emlékeztet az anyaországra, valamint egy olyan földön álló, gazdagon mintázott aranyozott kis tükör, amely előtt általában az asszonyok ülnek és szépítkeznek. A családi ház méretű budapesti épületet 1994-ben vásárolta a thai állam, a bútorok kényelmesek, de mindennaposak. A japán rezidencia - a pécsi Zsolnay család egykori budai nyaralója - berendezése nagyvonalúbb, a tér is tágasabb, de egy-két híres japán művész képeinek reprodukcióin kívül alig van jele annak, hogy egy keleti ország nagykövetének lakásában járunk: nyoma sincs a filmekből ismert tradicionális rizspapír tolóajtóknak, lámpaernyőknek, térdig érő asztalkáknak. A bútorok nagyobb részét a diplomaták ellátására szakosodott skandináv katalógus-áruháztól, a Peter Justesentől rendelték, már jó két évtizede. "Ami javításra vagy huzatcserére szorul, arról fénykép készül, melynek alapján a külügyminisztérium dönt a munkálatok elvégzéséről - mondja Fumio Javata, a követség első titkára. "A washingtoni japán követ rezidenciája természetesen előnyt élvez."

A norvégoknál is "központi akarat" érvényesül, mégpedig az ország középületeit építő, berendező és karbantartó Statsbygg vállalaté. A nagykövet és felesége fél esztendeje költöztek a háromszintes, s várnegyedbeli melynek berendezési terveiben a Statsbygg emberei még a porcelánok színét, méretét és származását is rögzítették. Arról is a vállalat döntött, hogy a diplomata házaspár a régi svábhegyi villából átviheti-e az Oslói Múzeum tulajdonában lévő régi tükröt, két antik órát, valamint egy múlt századi hivatalnoki íróasztalt: a tervezők végül úgy ítélték meg, hogy a modern bútorok elbírják ezt a fajta színesítést. A diplomata pár magánlakrészébe lifttel vagy skandináv fekete gránitból faragott lépcsőn lehet följutni. E szobák már másképp festenek, hiszen nem "kincstári" bútorokkal, hanem korra, stílusra és származásra nézve vegyes darabokkal rendezték be őket, melyeket - mondja a nagykövet - "éveken át gyűjtöttünk".

A brit rezidencia épületét a Scitovszky család építtette 1925-ben, majd rendezte be 18-19. századi francia barokk bútorokkal: a második világháború után az épület helyén található romhalmazt a brit külügyminisztérium vásárolta meg a Magyar Népköztársaságtól, a bútorok maradékát pedig a Scitovszky család Amerikában élő leszármazottaitól, akikkel a mindenkori követek máig kapcsolatot tartanak. A britek az újjáépítés során olyannyira szem előtt tartották az eredeti állapotot, hogy egy-egy komód és szekrény ma is ott áll, ahol hetven évvel ezelőtt; még a csillárok is egytől egyig eredetiek, állandó szervizüket egy magyar kisiparos dinasztia biztosítja. "A rezidencia eredeti állapotának helyreállítását és történetének megírását elődöm, John Birch kezdte, aki összegyűjtötte és könyvbe rendezte az épületről fellelhető dokumentumokat. Én csak folytatom a munkáját" - meséli Nigel Thorpe, aki említést tesz a ház egyik különlegességéről, a fürdőszobában található, leginkább egy óriási bidéhez hasonlítható - Magyarországon szinte ismeretlen - "csípőfürdőről", amely a derék és térd közötti testfelület tisztítására szolgál.

A rezidencián uralkodó pedáns renddel szemben - ahol minden régi kínai asztalkának megvan a maga helye - a nagykövet dolgozószobáján látszik, hogy használják. A könyvkupacok között megbúvó távcső a nagyköveti hobby, a madárfigyelés eszköze. A követ mégsem erről a szobáról, hanem az egyik szalonról beszél a legnagyobb szeretettel: "Esténként begyújtjuk a kandallót, leheveredünk a legkényelmesebb kanapéra, és Mozartot hallgatunk a feleségemmel." A rezidencia patinájához nemcsak a bútorok és berendezések, hanem a vendégek személye is hozzátartozik: a diplomata házaspár a ház kitüntetett pillanatai között tartja számon, amikor II. Erzsébet királynő az egyik szobában ruhát váltott. Egy másik szobában férje, Fülöp többször is megszállt, s kritikával illette a berendezést: Edinburgh hercege úgy találta, túlságosan alacsonyan lógnak a csillárok.

GÖBÖLYÖS JÓZSEF, WILD JUDIT
HVG Melléklet 1998/39 10. 03.


>vissza